(Aion szemszöge)
Sajnos a tervem nem úgy sikerült, ahogy terveztem, hála a két idegen démonnak, akik megleptek. Dühösen hagytam ott a villát. A csendes városban sétáltam. Befordultam az utolsó sarkon a lakás felé, mikor észrevettem, hogy követnek. Megtorpantam és hátra néztem.
- Mit akarsz?
- Aion nagyúr, információkat hoztam Önnek – szólalt meg térdet hajtva előttem a férfi.
Undorodva néztem végig a halandón, akiket szívből megvetettem.
- Halljam, mi oly fontos információd van a számomra?
- Arról a személyről, akit a fél démon világ keres.
Kikerekedtek a szemeim.
„- Vajon, honnan tudhat ez bármit is?”
- Honnan tudom, hogy nem csapsz be?
- A Magdaléna Rend egyik tagja vagyok.
Elkaptam a torkát és a falhoz vágtam.
- S mi van akkor, ha ez egy csapda?
- Az életemre esküszöm, hogy nem az – nyögte.
Egy aktát vett elő.
- Ebben minden benne van. Az egyik irat között találtam ma és lemásoltam. Gondoltam, jól jönne az Úrnak.
Elvettem az aktát és eleresztettem. Kinyitottam a dokumentumot és ledöbbentem. Egy ismerős, mosolygós arc nézett vissza rám a fényképről. A férfira pillantottam.
- Miért segít nekem?
- Mert az a nő démonokkal barátkozik és undorítónak tartom. A Magdaléna Rend nem démon ellátó központ. Talán maga segíthetne, hogy megszabaduljunk tőle.
Gonosz mosoly ült ki az arcomra.
- Köszönöm az infókat. Később még szükségem lehet magára. Majd jelentkezem.
- Köszönöm – hajolt meg előttem és visszaindult.
Nem hazudott, azt ugyanis azonnal kiszúrtam volna. Intettem, majd a lakás felé indultam. Épp, hogy beléptem az ajtón megéreztem a gonosz jelenlétét. Három bajtársam lehorgasztott fejjel várakozott az egyik fal előtt. Meghajoltam a nagyúr előtt.
- Megtaláltam – feleltem és átnyújtottam az aktát.
Elvette tőlem és olvasni kezdte az adatokat.
- Köszönöm, Aion. Téged és a csapatodat a jobb kezemmé teszlek – szólalt meg először, majd a lelkek felé fordult. – Közöljétek az összes démonnal, hogy meg van a lány. Gyűlést tartok, holnap éjszaka éjfélkor a szokásos helyen.
Visszanézett az aktába, elmosolyodott, majd köddé vált.
- Megcsináltuk! – kiáltottak fel a fiúk boldogan.
Mosolyogva vonultam el a szobámba.
(Rosette szemszöge)
Reggel az ágyamban ébredtem. Láttam, hogy az ajtó résnyire nyitva van. Gondolom Chrno hagyta úgy a biztonság kedvéért. Lentről már az evőeszközök csörgése hallatszódott fel. Elmosolyodtam. Megint én voltam az, aki tovább aludt a többieknél. Óvatosan kimásztam az ágyból, ügyelve a sebemre. Arcot mostam, majd felöltöztem. Lassan elindultam a folyóson. Épp Yuka lépett ki az egyik ajtón. Összemosolyogtunk.
- Jó reggelt! – köszöntem.
- Neked is! Segíthetek? – kérdezte, mikor a lépcsőhöz értünk.
- Igen, köszönöm.
Megfogta a karomat és úgy lépkedtünk lefelé.
- Köszönöm, hogy éjszaka idesiettetek.
- Ugyan, semmiség. Egy jó barátra mindig lehet számítani – mosolyodott el.
- Régóta ismeritek egymást Rinkunnal?
- Három évvel ezelőtt futottunk össze egy bárban. Sokat mesélt magáról akkor ott. Sok közös dolog volt bennünk, ezért úgy döntöttem, hogy vele tartok, bárhova is megy.
- Szerelem első látásra? – kérdeztem kicsit kíváncsian. Mikor egy ideig nem felelt megszólaltam. – Ne haragudj, nem akartam tolakodó lenni – sütöttem le a szememet.
- Semmi baj. Igen, az volt. Azért ti párosotok sem semmi – felelte mosolyogva, visszaütve a labdát.
- Tudom. Gondolom Chrno elmesélte a barátságunk történetét.
- Barátság? Szerintem ennél sokkal többről van szó.
- Ennyire látszik? – kérdeztem kicsit elpirulva.
- Chrnon csak az veszi észre, aki elég jól ismeri. Mi csak néhány napot töltöttünk el együtt, mégis elég volt annyi idő, hogy megismerjem, mi van az arcára írva.
- Ilyen egy igazi barát – mondtam mielőtt beléptünk volna az étkezőbe.
Az érkezésünkre mindenki felkapta a fejét és elmosolyodtak.
- Jó reggelt! – köszöntünk egyszerre Yukával, majd felnevettünk.
Az asztalnál külön váltunk, én Azmaria mellett foglaltam helyett, míg Yuka Rinkun oldalán. A hangulat nagyon jó volt, úgy látszik mindenki megtalálta a közös hangot az érkezőkkel. Reggeli után egyből indultunk a Rendhez. Rinkun és Yuka otthon maradtak kipihenni az utazás fáradalmait. Mikor megérkeztünk az udvaron Kate nővér várt ránk aggodalmas képpel, oldalán Remington tiszteletessel.
- Történt valami? – kérdeztem rosszat sejtve.
- Igen. Nagyon súlyos ráadásul. Kérem, kövessenek – mondta és a pince felé indult meg.
Utána eredtünk mindannyian.
- A pincében szoktuk általában tartani a kihallgatásokat – kezdte a nővér.
- Kihallgatásokat?
- Igen. Tegnap este, az egyik járőröző kocsi utasai érdekes dologra lettek figyelmesek. Az egyik társunk, John atya egy aktát nyújtott át Aionnak.
Teljes csönd és meghökkenés követte a dolgot.
- Még nem kezdtük el a kihallgatást, magukra vártunk. Az orvos beadott neki egy igazság szérumot úgy fél órával ezelőtt. Bízzunk benne, hogy használni fog.
Beléptünk egy szobába, ahol két ember ült műszerek előtt. A falon egy ablak volt, melynek másik oldalán egy férfi ült egy asztal előtt. A helységbe belépett Remington tiszteletes és helyet foglalt a férfival szemben.
- Jó reggelt John.
- Önnek is tiszteletes.
- Tudja, hogy miért van itt?
- Igen, azért mert rajta kaptak, hogy információt szállítók az ellenségnek – felelte John.
- Úgy látom bevált a szérum – mondtam.
- Igen. Mondja el nekem John, hogy mi volt az információ.
- Egy teljes akta volt.
- Milyen akta?
- Rosette Christopher másolt aktája.
A döbbenet úrrá lett rajtam és az egész helyiségen.
„- Az én aktám? Hisz abban benne van minden. De minek kellett az neki?”
Kivágtam az ajtót, átsétáltam a másik elé. Nagy erővel kinyitottam azt is és beléptem a szobába. Remington tiszteletes felpillantottam rám. Szemeimmel csak Johnt néztem.
- Üdvözletem, Rosette nővér – köszönt a férfi mosolyogva.
Közelebb léptem és az asztalra csaptam.
- Miért vitte el az aktámat Aionnak? – kérdeztem dühösen.
- Mert segíteni akarom a nagyúr minden tervét.
- S mi lenne az?
- A nagyúr a Sátánnak segédkezik, hogy Ő feltámadhasson és bosszút állhasson a fentieken és én mindenben segítek, amire a nagyúr megkér, cserébe ő pedig megöli, azokat kik bemocskolják a Magdaléna Rend becses nevét.
Egyre dühösebb lettem. Aztán eszembe jutott valami.
- Kit keres Aion?
- Nem csak Aion, hanem a fél démon világ, de gondolom mára már maga a Sátán is tudja.
- Kit? – ragadtam meg a gallérját.
- Hát nem egyértelműek a jelek? Nem mást, mint magát, Rosette Christopher – nézett rám mosolyogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése