21.fejezet

(Rosette szemszöge) A bejelentést a három barátnőm kicsit nehéz szívvel fogadta el, de megértették, hogy nekem egy életre elég volt a harcból. A távozásom tiszteletére kisebb fajta búcsú partit rendeztek a Rend udvarán. Mindenki ott volt, hogy együtt, közösen búcsúzzanak el tőlem, ami nagyon megható volt a számomra. A meghívott zenészek víg számokat játszottak, sokan táncra is perdültek. - Nézd! – mondta Chrno és a táncparkettre mutatott, ahol Kate nővér Rinkunnal táncolt. Persze a nővér teljesen zavarban volt. A démonok iránti gyűlöletük szertefoszlott és szabadon, nyugodtan beszélgettek velük. - Szabad egy táncra? – kérdezte Chrno mosolyogva. Mosolyogva bólintottam, majd felléptünk a táncolók közé. - Emlékszel az első közös táncunkra? – kérdezte a fülembe suttogva Chrno. - Persze. Sosem fogom elfelejteni – válaszoltam és táncolni kezdtünk. Mondanom se kell, hogy Chrno aztán jól megtáncoltatott. Látszott rajta, ahogy rajtam és a többieken is, hogy nagyon örül annak, hogy vége van mindennek. New Yorkban és tíz kilométeres körzetében eltűnt az összes rosszat akaró démon, így a Rend egy kis ideig fellélegezhetett. Percekkel később, pihegve jöttünk le a táncparkettről. Leültem az egyik székre és innen figyeltem a mulatozókat. Nagyon örültem, hogy visszatérhettem a földre és sikerült mindenkit megmenteni. Most, hogy véget ért a küldetésem új dolgok után néztem. Még egyáltalán nem volt tervem a jövőre nézve, de nem is érdekelt, mert nekem csak az számított, hogy velem van Chrno. Éjfél után búcsúztunk el mindenkitől és indultunk haza. Chrno az ölébe kapott és hazarepültünk a Harvenheit villába, ahol Alfred köszöntött minket. Felszaladtunk az emeltre és behúztam Chrnot a szobámba. Megcsókoltam, mire a csukott ajtónak dőlt és szorosan magához húzott. Percekig csókolóztunk, majd Chrno felkapott, az ágyhoz vitt és finoman lefektetett rá. Egy felejthetetlen szerelmes estét töltöttünk el kettesben. Reggel Chrno mellkasán ébredtem. Már évek óta egy ilyen pillanatra vártam, amikor Chrno mellett ébredhetek. Lélekmelegítő érzés volt mellette ébredni. Percekkel később Chrno is felébredt. - Szia – köszönt mosolyogva. - Jó reggelt – válaszoltam és megcsókoltam. - Jól aludtál? - Nagyon is jól. Kopogtattak az ajtómon. - Rosette, ha felöltöztél szeretnék veled beszélni – hallottam meg kintről Satella hangját. - Rendben – válaszoltam, de közben kérdőn néztem Chrnora, aki csak megvonta a vállát. Kibújtunk az ágyból, felöltöztünk, majd Chrno átrepült a saját szobája, mintha nem történt volna semmi köztünk az este folyamán. Leérve azonban Rinkun és Yuka hatalmas vigyorral az arcukon fogadtak minket, amiből rögvest tudtam, hogy tudták, hogy mi történt az este. Elvörösödtem, majd lehajtott fejjel léptem be a nappaliba, ahol Satellán kívül még jelen volt, még Remington tiszteletes, akinek elvileg a Rendnél kellett volna lennie, hisz kinevezték főatyának. - Jó reggelt – köszönt Satella. - Sziasztok. Miről szerettél volna beszélni velem? - Nem csak veled, hanem mindkettőtökkel – felelte és felpillantott egy papírból. – Először is szeretném, ha eljönnétek velem valahova. - Rendben – válaszoltuk Chrnoval, majd elindultunk Satella után, aki kisétált a ház elé, ahol már ott várakozott ránk a kocsi. Beszálltunk és elindultunk. Néhány perccel később egy egyszintes családi ház előtt álltunk meg. Kiszálltunk és kíváncsian néztem körbe. A környék csendes és barátságos volt. Satella a ház bejárati ajtajához lépett, kinyitotta és belépett. Mi is követtük a példáját. - Kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy mit gondoltok erről a házról. - Hát, nekem nagyon tetszik. A helységek tágasok és világosok, ami szerintem nagyon jó dolog – válaszoltam. - Van kert, ahová lehet virágokat és növényeket ültetni – szólalt meg Chrno is. - Tehát akkor összességében mindkettőtöknek tetszik a ház, igaz? - Igen. - Ennek örülök, ugyanis ez a ház a tiétek – jelentette ki Satella. - Hogy micsoda? – kérdeztem döbbenten. - Ajándék tőlem nektek. S mielőtt elkezdenél dadogni, Rosette, hogy miért, azért mert megérdemlitek, hogy nyugodt, békés életet éljetek azok után, amin átmentetek. Ránéztem Chrnora, aki csak mosolyogva bólintott. - Én… nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg – suttogtam könnyes szemmel. - Egy egyszerű köszönömmel. - Köszönjük – válaszolta helyettem Chrno. - De mégis miből fogjuk fenn tartani ezt a házat? - Erre az esetre is van egy ajánlatom. Mivel Chicagóban nemsokára megnyílik a vállalatomnak egy újabb üzlete, így szükségem van valakire, aki az itteni dolgokat figyeli és tájékoztat mindenről. Én pedig rád gondoltam, Rosette. Semmi akció és veszély, egyszerű irodai munkáról van szó, ami kapcsolattartást és adminisztratív munkát takar. Nos, mit szólsz? - Hát, én… - Még két hónap van a nyitásig, annyi idő alatt simán bele tanulsz mindenbe. - Vállald el, Rosette – bíztatott Chrno. - Rendben, elfogadom. - Köszönöm. Ami téged illett Chrno, a számodra is lenne egy munka. Van egy telephelyem itt New Yorkban, a kikötőben. Oda kellene nekem egy férfi, aki figyelemmel kísér mindent és persze olyan, akiben megbízhatok. Számíthatok rád? - Természetesen és nagyon köszönöm. - Szívesen drágáim. Véleményem szerint, térjünk vissza a villába és kezdjétek el a költözködést. Egyszerre bólintottunk, majd visszamentünk a házba. Otthon aztán kiderült, hogy Yuka és Rinkun is kaptak egy házat és munkalehetőséget Satella vállalatában. A házuk a miénktől csak két házzal volt arrébb és később azt is megtudtam, hogy Yukával együtt fogjuk végezni a munkát, és a fiúk is egymás mellett fognak dolgozni. Az átköltözés nem tartott sokáig, hisz alig volt cuccunk, de a legnagyobb meglepetés akkor ért minket, amikor még két teherautó állt meg a ház előtt. Mint kiderült Satella már előre gondolt mindenre, mert megrendelte a bútorokat és minden olyan fontos kelléket, ami szükségesek a megéléshez. Tátott szájjal figyeltem, ahogy mindent bepakolnak az üres házba. Amikor elmentek az elrendezés már csak ránk várt. Hosszas tárgyalás után találtuk meg egy-egy tárgynak a megfelelő helyét. Késő éjszaka tértünk nyugovóra. Hétfőn, Satella jött elénk kocsival és ő vitt el minket dolgozni. Chrnot kirakta a kikötőben, míg mi tovább haladtunk. Egy tizenöt emeletes irodaház előtt álltunk meg, ahol már Yuka várakozott ránk, aki ugyanúgy nőiesen öltözködött, mint én. Elsőre furcsa volt szoknyát, blúzt és magas sarkút viselni, de Satella szerint ez a kötelező viselet, amit minden nap viselni kell. Bent az épületben a legfelső szintig utaztunk. Kilépve a liftből egy nyüzsgő, hangos, nagy és tágas iroda fogadott. Hölgyek és férfiak ültek az asztalok mögött, és telefonáltak vagy papírokkal foglalkoztak. Sokan felnéztek és köszöntek, amikor végig sétáltunk az asztalok között, majd beléptünk Satella magánirodájába, amit egy ajtó és falak választottak el a kinti résztől. - Nos, kezdjük is az elején – vágott bele Satella és elmondott mindent, amit tudnunk kellett, majd egy idő után neki álltunk dolgozni. A nap végére már majdnem mindennel tisztában voltunk. Kilépve az irodaházból két kocsi várt bennünket. - Rosette, a másik kocsi a tiétek. Hogy legyen mivel bejárni, dolgozni minden nap – jelentette ki Satella, majd hazaindult. Összenéztünk Yukával, majd mi is hazaindultunk. A lányt kiraktam a saját házuk előtt, majd én is hazamentem, ahol már Chrno várt. Vacsorakészítés közben elmeséltük, hogy hogyan telt a másiknak a napja. A napok teltek és egyre jobban élveztem a munkámat is az irodában. Egyik nap hazaérve meggyújtott gyertyák tömkelege fogadott. Kérdőn néztem körbe. A konyhába besétálva megpillantottam Chrnot, aki rám várt. Az asztalra finom, meleg étel volt kikészítve. - Szia – köszöntem. – Mi folyik itt? - Meglepetésnek hívják – válaszolta és közelebb lépett. Megfogta a kezemet, mélyen a szemembe nézett és közben fél térdre ereszkedett. A szám elé kaptam a kezemet, amikor rádöbbentem, hogy mire készül. - Rosette Christopher, hozzám jössz feleségül? Könnyek szöktem a szemembe. - Igen – válaszoltam meghatottan, majd Chrno az ujjamra húzta a gyűrűt és megcsókolt. - Szeretlek – mondtam a csók után és szorosan átöleltem. - Én is. A leánykérésnek gyorsan híre ment, amit főleg Yukának köszönhetek, aki másnap azonnal meglátta a gyűrűt és tovább is adta a jó hírt a többieknek. A gratulációk folyamatosan csak záporoztak, én pedig igyekeztem mindenkinek megköszönni. Satella azonnal ráállt a témára és több tucat mennyasszonyi újsággal lepett meg. Mondanom se kell, hogy a Rendben is hamar mindenki megtudta és Kate nővér örömmel felajánlotta, hogy tartsuk az esküvőt a templomban és a lakodalmat az udvaron. Nagyon hálás voltam és boldog, hogy mindenki ilyen segítőkész volt. Satellával, Yukával és Azmariával munka után a boltokat jártuk, hogy beszerezzük a legfontosabb kellékeket a nagy eseményre, főleg gondolok itt a mennyasszonyi ruhára, amire nagy nehezen találtunk rá egy New York-i szalonban. Az időpont arra a napra esett, amikor legelőször találkoztam Chrnoval. A napok csak úgy peregtek és mire észbe kaptam, már az esküvő napja volt és hatalmas fenn forgás volt a házban. Először jött a fodrász, majd a sminkes, aztán már öltözhettünk is és mehettünk is a templomba. Nagyon izgultam. Féltem, hogy valamit elrontok, vagy netalántán elesek, de amikor lefékeztünk a kápolna előtt, minden aggodalmam elszállt és csak arra tudtam gondolni, hogy bent Chrno vár rám, akivel most készülők házasságra lépni. Sóhajtottam egyet, majd megszólalt bent az orgona hangja. Azmaria Joshuába karolva indult el a padsorok között, majd őket követte Satella és Remington tiszteletes. A két lány fantasztikusan nézett ki a vajszínű koszorúslány ruhában, amit persze együtt választottunk ki. Amikor mindketten elérték a helyüket szép, lassan én is elindultam. Mindenki tátott szájjal nézett rám, de volt olyan is, aki sírva fakadt örömében. Chrnora tekintettem, aki fekete szmokingban várt az oltár előtt és valami eszméletlenül nézett ki. Elmosolyodtam, amikor mellé értem, majd szembe fordultunk Kate nővérrel. - Üdvözlök mindenkit. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy szemtanúi legyünk, amikor eme pár kimondja a boldogító igent – szólalt meg a nővér. – Chrno, feleségül fogadod az itt megjelent Rosette Christophert? - Igen. - S te, Rosette Christopher, férjedül fogadod az itt megjelent Chrnot? - Igen. - Rám ruházott hatalmamnál fogva férjnek és feleségnek nyilvánítalak titeket. Sok boldogságot! Szembe fordultam Chrnoval és megcsókoltam, mire hangos üdvrivalgásban tört ki az egész templom. A kertben hatalmas sátort húztak fel, ami alatt elfért az egész vendégsereg. A táncot mi nyitottuk és sokan meghatódtak a párosunktól. Lassan a többiek is csatlakoztak és hajnalig tartó mulatság kezdődött. Éreztem, hogy az életem még csak most kezdődik el igazán. Néhány évvel később… Kint álltam a teraszon és a kertet figyeltem, ahol Chrno játszott Sorával, a kislányunkkal. - Anya, anya! Nézd, mit szedtünk! – kiáltotta Sora, miközben felém futott. - Jajj, de szép ez a liliom! – mondtam, amikor megmutatta a virágot. - Neked szedtem – felelte a kislányom, akinek gyönyörű szép világoskék szeme volt, amit tőlem örökölt, míg sötétkék-fekete haját az apjától. Félig démon volt, de csak azok tudták, akik tényleg közel álltak hozzánk. - Köszönöm. Megpusziltam és felálltam. Chrnoval a szemünk találkozott és összemosolyogtunk. Valaki kopogtatott a bejárati ajtón. Felkaptam Sorát, az ajtóhoz sétáltam és kitártam. Satella, Remington tiszteletes, Azmaria, Joshua, Rinkun és Yuka állt az ajtóban. - Sziasztok! – köszöntem boldogan. – Gyertek beljebb. A kisebb fajta tömeg besétált a házba és elfoglalta szokásos helyét a nappaliban. Mosolyogva néztem végig a társaságon. Satella és Remington az első közös babájukat várták, míg Joshua és Azmaria épp most értek haza egy kisebb fajta utazásból, amit a Rend szervezett nekik, míg Rinkun és Yuka élték a mindennapjukat. Mindenki egyszerre kezdett el mesélni, miközben üdítőket osztogattam nekik. Imádtam, amikor így összegyűltünk, mert ilyenkor sokat meséltünk egymásnak, de főleg Sora mindig porondon, akit mindenki imádott. A kislány már a születésénél elvarázsolt mindenkit, így szívesen vigyáztak rá és sokszor vitték el egy-egy napra, hogy mi addig is kettesben lehessünk. Az életem teljes volt. Mindenem meg volt. Család, barátok, saját ház, munkahely és egy hosszú élet, amit a szeretteimmel tölthetek.