(Chrno szemszöge)
Ezernyi érzelem futott át rajtam. Megkönnyebbülés, aggódás és szerelem.
- Rosette – szólaltam meg mosolyogva és finoman megsimogattam az arcát.
Megpróbált felülni, de nem volt hozzá ereje. Szemei fáradságot tükröztek.
- Css! Pihenj! – mondtam.
Halványan elmosolyodott és a fejét a mellkasomnak döntötte. Éreztem, hogy reszket a kezeimben. Beleszóltam a fülhallgatóba.
- Valaki hozzon egy pokrócot.
Néhány perc múlva két nővér sietett hozzánk. A segítségükkel betakartuk Rosettet, majd finoman felálltam. Megfordultam és elindultam a többiek felé, akik megkönnyebbülve figyeltek minket.
- Hogy van? – kérdezte közelebb lépve Kate nővér.
- Nagyon fáradt. Teljesen kimerült.
- Satella üzeni, hogy menjetek a villába. Rosette ott ki tudja pihenni magát. Már előre ment előkészíteni mindent – mondta Remington tiszteletes.
- Köszönöm.
- A többit itt már mi elintézzük.
- Veletek megyünk mi is - mondta Yuka rám nézve.
Rinkun helyeslően bólintott.
- Rendben.
Finoman elrugaszkodtam a földtől és a villa felé vettem az irányt a barátaimmal együtt. Csendben tettük meg az utat a házig, ahol már Satella már az ajtóban várt minket.
- A régi szobájába vidd be. Mindent előkésítettem már.
Bólintottam, majd mindketten felmentünk az emeletre. Satella kinyitotta a szobaajtót, én pedig beléptem utána. Finoman lefektettem Rosettet az ágyra.
- Addig ti is fürödjetek le, míg én vele foglalkozok – mondta még Satella, mielőtt becsukta volna az ajtót mögöttem.
Fáradtan, de nyugodtan vonultam el fürdeni. Zuhanyzás után átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, majd leültem az ágyra és türelmesen vártam. Percek teltek el, míg nem kopogtattak. Odaléptem az ajtóhoz és kinyitottam. Satella állt kint.
- Végeztem. Menj be hozzá nyugodtan – mondta kedvesen.
- Köszönöm, Satella – válaszoltam hálásan.
Átsétáltam a másik szobába. Rosette békésen aludt az ágyban. Egy széket húztam az ágy mellé. Leültem, megfogtam Rosette kezét és türelmesen vártam, hogy felébredjen.
Órákkal később kipihenve Yuka és Rinkun lépett be a szobába, majd utánuk a többiek. Elcsodálkoztam, mikor megláttam, hogy hoznak magukkal párnákat és pokrócokat, majd mindannyian elhelyezkednek a földön és halkan beszélgetni kezdtek. Elmosolyodtam.
A tekintetemet visszafordítottam Rosette felé.
Az éjszakát mindenki a szobában töltötte. Legtöbben hamar elaludtak, de volt, akit csak hajnalban nyomott el az álom. Talán a hajnali órákban aludtam el én is.
Reggel madárcsicsergésre ébredtem. Körbepillantottam. A szobában nem volt senki. Lentről evőeszközcsörgés hallatszódott fel. Yuka tűnt fel az ajtóban.
- Menj, reggelizzél. Addig én itt maradok.
- Nem, köszönöm.
- Chrno! – pirított rám halkan.
Felsóhajtottam.
- Rendben, megyek – mondtam megadóan, majd elindultam lefele. Lent az étkezőben kellemes hangulat volt. Leültem Rinkun mellé és neki álltam reggelizni. Meglepődtem, mikor Alfred lépett ki a konyhából, kezében finom ételekkel. Mielőtt lerakhatta volna a tányért, csöngettek. Mindannyian összenéztünk. Alfred kiment, majd néhány pillanattal később visszajött.
- Asszonyom, van egy kis probléma – szólalt meg.
Egymásra pillantottunk, majd egyszerre mozdult meg mindenki. A bejárati ajtóhoz érve, mindannyian ledöbbentünk, ugyanis kint a ház előtt három kocsi állt, amik tömve voltak virágokkal.
- Hova tegyem őket? – kérdezte Alfred.
Satella is alig tudott megszólalni döbbenetében.
- Az egyik részét tegye a teraszra, a többi kerüljön fel Rosette erkélyére.
- Ki küldött ennyi virágot? – kérdezte Azmaria.
- A Rend tagjai. Miamiból, Chicagóból, New Yorkból, mindenhonnan – válaszolta az egyik nővér.
Még jobban meglepődtünk. Olyan sok virág volt, hogy muszáj volt segítenünk a nővéreknek behordani az ajándékokat. Yuka eltátotta a száját, mikor egymás után beléptünk Rosette szobájába, kezünkben a sok virággal.
- Mik ezek? – kérdezte.
- Ajándékok Rosette számára a Rend tagjaitól – válaszoltam és leraktam néhányat a teraszra.
Mire fordultam még egyet, addigra Yuka a legszebb virágokból egy csokrot állított össze és az éjjeli szekrényre rakta, Rosette feje mellé.
Mikor elcsendesedett a ház és elmentek a nővérek, mindenki visszaszivárgott Rosette szobájába. Helyet cseréltem Yukával, majd mindenki a virágokról kezdett el beszélgetni, de én csak fél füllel figyeltem rájuk.
(Rosette szemszöge)
Miután kinyitottam a szemeimet, Chrnot pillantottam meg, aki sírt. Megkönnyebbülés futott át az arcán, amikor a szemébe néztem. Megpróbáltam felülni, de túlfáradt voltam hozzá.
- Css! Pihenj! – mondta Chrno.
Halványan elmosolyodtam. Mielőtt elaludtam volna, éreztem, hogy betakarnak, aztán elnyelt a sötétség. Nem álmodtam semmit, csak úgy lebegtem a sötétségben.
Mikor kipihentnek éreztem magamat, kinyitottam a szememet. A látványtól teljesen ledöbbentem. Először a sok virágot pillantottam meg. Annyi volt belőlük, hogy majdnem az egész teraszt elfoglalták. Másodjára a többiek láttam meg, akik a szoba egyes részeiben pihentek. Elmosolyodtam. Mindannyian értem aggódtak és még képesek voltak kényelmetlenül aludni, csak, hogy mellettem legyenek. Oldalra fordítottam a fejemet. Chrno, a fejét az ágyra hajtva aludt.
„- Hála az égnek, hogy mindenki túlélte!” – gondoltam és hangosan felsóhajtottam.
Finoman megsimogattam Chrno fejét. Nem akartam felébreszteni, de még is sikerült. Szemeim rám emelte, amik először homályosak voltak, majd kiélesedett a látása. Felegyenesedett és mire bármit is mondhatott volna, én már szorosan átöleltem. Karjaival körbe font és még jobban magához ölelt. Felnéztem az arcára. Szemei ragyogtak a boldogságtól.
- Felébredsz és nekünk nem is szólsz?? – hallottam meg Satella hangját.
Odakaptam a fejemet. Elmosolyodtam.
- Most akartam szólni – válaszoltam.
Mindannyian közelebb léptek, Chrno leült az ágyra és megfogta a kezemet. Mindenki leült az ágyra, ahol talált helyet.
- De hát, mi történt? – kérdeztem. – Annyira emlékszem, hogy sikerült legyőznöm Satanaelt, és arra, hogy Chrno szólongat.
- A fényességtől, amit előidéztél az összes démon meghalt, köztük Aion is – válaszolta Remington tiszteletes.
- S mi történt akkor mikor elvittek a Rendtől? Azt hittem mindannyian meghaltatok.
- Nem, hála Satellának, aki még időben fel tudott húzni egy pajzsot, ami mindnyájunkat megvédett – mondta Azmaria.
- Akkor vége mindennek.
- Bizony – szólalt meg Joshua is.
Mindannyian elmosolyodtunk.
Ahogy teltek a napok úgy nyertem vissza az energiámat. Az ébredés után két nappal Kate nővér is meglátogatott a lányokkal együtt. Kint a kertben fogadtam őket, hisz olyan jó idő volt. Chrno és Rinkun bent voltak a házban, míg a többiek elmentek a Rendre jelentést írni az elmúlt napokról és Yuka is szívesen tartott velük. Satella a saját vállalkozásával volt elfoglalva bent a városban. A lányoknak be nem állt a szája. Folyamatosan csak meséltek és meséltek, én pedig csak mosolyogtam rajtuk.
- Lányok, ha megkérhetlek titeket, akkor magunkra hagytok egy kicsit Kate nővérrel? – kérdeztem.
- Persze – válaszolták és bementek a házba.
Kate nővér az asztal túl oldalán ült és kíváncsian nézett rám.
- Kate nővér… - kezdtem el, de nem tudtam befejezni, mert egy alak magaslott fölém. Kate nővér kiáltani akart, de egy hang sem jött ki a torkán. Én csak azt éreztem, hogy valaki a torkomnál fogva felkap és elrángat a kert végébe. Levegőt alig kaptam. Felnéztem az illetőre és a lélegzetem is elállt a meglepettségtől.
- Hogy lehet, hogy te még élsz?? – nyögtem alig hallhatóan.
- Tudom jól, hogy mikor kell eltűnni valahonnan – búgta a fülemben.
Időközben Chrno és Rinkun is feltűnt, akik először meglepődtek az illetőn, majd támadó pozíciót vettek fel.
- Aion! – morogta Chrno.
- Áh, úgy látom egy karcolás nélkül megúsztátok a harcot.
- Engedd el Rosettet!
- Mit akarsz? – kérdeztem.
- Az életedet, picinyem. Mindenki halott, akiért harcoltam. Most itt az idő, hogy bosszút álljak!
Rápillantottam Chrno, majd finoman a lábam felé böktem. Először nem értette a célzást, majd meglátta, hogy finoman előveszem a fegyvert, már mindent értett.
- Búcsúzz el az életedtől! – mondta Aion.
- Most, Chrno! – kiáltottam, majd lőttem. Aiont eltalálta a lövedék, amitől hátra tántorodott, így én ki tudtam szabadulni, Chrno Rinkunnal együtt végeztek Aionnal, most már véglegesen.
Kate nővér azonnal odaszaladt hozzám.
- Jól van? – kérdezte.
- Igen, köszönöm.
Chrno is oda sietett.
- Minden rendben? - kérdezte megfogva a kezemet.
- Igen – feleltem és rá mosolyogtam biztatólag.
Mikor mindenki megnyugodott és minden visszatért a régi kerékvágásba újból leültünk beszélni Kate nővérrel, de most Chrno is ott volt. Ő már tudta, hogy mit akarok mondani, már az éjszaka beavattam a titokba.
- Kate nővér azt szerettem volna mondani, hogy szeretnék kilépni a Magdaléna Rendből.
A nővért teljesen meglepte a kijelentésem.
- Hogy-hogy erre a döntésre jutott? – kérdezte.
- Tudja, már ezt akkor elterveztem, mielőtt meghaltam volna. Szeretném az életemet nyugalomban leélni, távol minden rosszból. Elég volt egy életre a rosszból – mondtam és Chrnora néztem.
Kate nővér elmosolyodott.
- Legyen, ahogy akarja Rosette nővér – mondta a nővér, majd felállt az asztaltól és távozott.
Egy új fejezet nyílt az életemben, ezen a napon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése