(Isten szemszöge)
Egyik nap trónusomon ülve hat arkangyalommal a Földet figyeltük a felhők közül. Az emberek újból imádkozni és hinni kezdek bennem. San Franciscót két éve ért támadás után újra felépítették, újból virágzásnak indult és felélénkült a kereskedelem is. Rossz szemmel néztem a démonok elszaporodását a Földön. Sokuk embereket gyilkolt kedvtelésből vagy csak szórakozásból. A levegőben egy újabb katasztrófa, háború illata terjengett. A démonok újabb gonosz terveket szőttek.
„- Vajon mire készülhetnek? – gondoltam magamban.
Elfordítottam tekintetemet az emberekről és a hat arkangyalra néztem.
- Angyalok, nem engedhetjük, hogy Aion újabb bajt és szerencsétlenséget hozzon az emberekre! Tennünk kell ellene! Ezért, úgy döntöttem, hogy feltámasztom ama leányt, aki szembe szegült e gonosz démonnal. Benne meg van a szeretet, a hit és a béke ereje.
- Helyes – bólogattak az angyalok.
- Michael, hozd elém a leányt!
- Igen, Uram – azzal az angyal elsietett.
(Rosette szemszöge)
Az egyik felhőn ülve a többiekre gondoltam. Lepillantottam. Alattam a hatalmas kék óceán ragyogott a napsütésben. Felrémlettek a sok közös emlékek a barátaimról, akiket hátrahagytam. Gondolkodásomból az egyik arkangyal szakított ki.
- Az Úr hívat téged – szólt.
- Megyek – mondtam, felálltam és Michael angyal után indultam.
Egy nagy hatalmas terembe kísért, ahol a többi angyal és Isten várakozott rám.
(Isten szemszöge)
Nem sokkal később egy tizenhat év körüli lánnyal tért vissza Michael.
A lány térdre borult a trónus előtt.
- Uram! – mondta.
- Rosette Christopher, készen állsz arra, hogy visszatérj a halandók közé?
- Hogyan?
- Áll fel, és jer velem, lányom, megmutatom.
Rosettet a ritkuló felhőkhöz hívtam, ahonnan láthatta, hogy az emberek mit művelnek a Földön.
- Mit érzel?
- Szeretetet, szomorúságot és …..talán bajt?
- Igen, jól érzed az utolsót. Sötét felhők gyülekeznek újból az égen. Aion újabb háborúra készül. Ezért kérdem, Rosette Christopher, készen állsz arra, hogy visszatérj nővéreid közé?
- Természetesen, Uram – hajolt meg.
- Célod Aion elpusztítása lesz. Ha feladatodat bevégezted, a Földön élhetsz tovább boldogan, míg vissza nem térsz hozzám újból. Megérdemled ezt az ajándékot, hisz teljes szívedből tudod szeretni az embereket és kiállsz a védtelenekért. Elfogadod hát az egyezséget?
- Igen.
- Rendben, leányom. Menj és járj sok sikerrel! Még van valami! Leányom, maga nagyon szerencsés, hogy ilyen sok igazi barátja van – bocsájtottam el ezekkel a szavakkal.
- Köszönöm.
Rosette kilépett az ajtón.
(Rosette szemszöge)
Amint kiléptem, egy utazó köpenyt adtak rám és utamra indítottak. Néhány pillanattal később New York egyik zsákutcájából léptem ki, kapucnival a fejemen. Mélyet szippantottam a friss levegőből.
„- Újra itt a Földön, a többiekkel együtt.”
Boldogságom nem sokáig tartott, hisz eszembe jutott valaki.
„Chrno”
„- Vajon vele mi lehet? Kegyes volt hozzá az Úr vagy a pokol egyik bugyrában szenved?”
Hiánya fájdalmas űrt hagyott a szívemben. Elveszettem azt az embert „démont”, aki életét adta azért, hogy engem megvédhessen. Könnyeim eleredtek és felszántották az arcomat. Pillanatokig csendben sírtam, majd nagy nehezen letöröltem a könnyeimet és a Magdaléna Rend háza felé vettem az irányt.
„- Eltelt két hosszú év Aion összecsapása után. Joshua merre lehet? Jól van-e? S Azmaria? A lányok: Claire, Mary és Anna? Kate nővér és Remington tiszteletes?”
Gondolataiban mind a rég látott testvérem, barátaim és ismerőseim képei keringtek.
A város nem sokat változott az elmúlt két év alatt. Talán az emberek nehezebben éltek, mint anno. Lassan, mindent megvizsgálva sétáltam az utcákon a Rend székhelye felé. Egy óra séta után álltam meg a nagy kovácsoltvas kapu előtt. Felnéztem a nagy toronyra.
„- Kate nővérrel kell először is beszélnem.”
Egy férfi lépett a kapuhoz.
- Jó napot! Miben segíthetek?
- Kate nővért keresem.
- Milyen ügyben?
- Ez csak rám és rá tartozik. Szólna neki?
A férfi egy másik férfinak szólt, aki elsietett az épület felé. Nem sokkal később feltűnt Kate nővér több nővérrel és férfival az oldalán. Közelebb jött a kapuhoz.
- Jó napot! Miben segíthetek?
- Üdvözlöm, Kate nővér – mondtam és egy kicsit megemeltem a fejemet, hogy csak ő láthassa az arcomat.
A nővér teljesen megdöbbent, hitetlenkedve nézett rám.
- Lehetetlen. Hogyan? – suttogta megrökönyödve. – Ez valami szemfény tévesztés?
Kezdett bennem felmenni pumpa. Hirtelen átnyúltam a kerítésen és megcsíptem a nővért.
Kate nővér először megijedt, de mikor megérintettem teljesen ledöbbent.
- Önnek ez az? Mi lenne, ha beengedne, és négyszemközt megbeszélhetnénk a dolgokat. Nem nagyon szeretném még felfedni senkinek, hogy újra itt vagyok – feleltem egy kicsit füstölögve.
- Nyissák ki a kaput! – kiáltott a nővér.
A hatalmas bejárat nyikorogva nyílt ki előttem.
- Kérem, fáradjon beljebb hölgyem – felelte a nővér.
Beléptem a nagy kapun és nő után indultam. Mindenki kíváncsian fürkészett, hogy vajon ki lehet az érkező. Láttam Clairet, Maryt, Annát és Azmariát, ahogy közelebb lépnek. Lejjebb hajtottam a fejemet, nehogy kiszúrjanak, elég lesz majd később magyarázkodni. Beléptünk a házba és Kate nővér szobája felé vettük az irányt. Mielőtt a nővér becsukta volna az ajtót, még kiszólt.
- Kérem, ne zavarjanak minket.
Becsukodótt az ajtó és én levettem a kapucnit.
- Hát tényleg te vagy az!
- Igen – feleltem és leültem.
- Hogyan? – kérdezte helyet foglalva velem szemben a nővér.
- Megbízást kaptam a fentiektől. Állítólag Aion újabb katasztrófára készül.
- Aion? Hát nem halt meg?
- Sajnos nem. Újabb csapásra készül, de sajna nem tudjuk, hogy kire vagy mire irányul.
- Több jelentés is szól arról, hogy a démonok embereket ölnek vagy rabolnak el. Vajon mire kelhetnek nekik az emberek?
- Ezért vagyok itt, hogy kiderítsem, és örökre elpusztítsam Aiont.
- Visszatérsz a Rendhez Rosette?
- Természetesen.
- Rendben. Nagyon boldog vagyok, hogy újra láthatom.
- Joshua, hogy van?
Kate nővér elmosolyodott.
- Egészséges, mint a mak. Remington tiszteletes magához vette, miután eltűntetek. Rosette nővér, kérdezhetek valamit?
- Persze – fordultam oda hozzá.
- Chrnoval mi történt?
Elfordítottam a tekintetemet, az ablakhoz léptem és kinéztem a napsütésben fürdő tájra.
- Nem tudom. Nem találkoztam vele ott fenn – feleltem elcsukló hangon és éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. – Sajnálom, ami vele és Satellával történt – fakadtam ki és összegörnyedtem és úgy sírtam tovább.
Percekig csak a zokogásom hallatszódott, majd felálltam és Kate nővérre néztem.
- Azért tértem vissza, hogy Aion elpusztítsam és megbosszúljam a többiek halálát – mondtam kemény hangon.
A nővér ellépett mellőlem és kivett az egyik szekrényből egy Magdaléna rendi egyenruhát. Átnyújtotta nekem.
- Mikor szeretnéd bejelenteni a visszatérésedet?
- Először is szeretném csak a lányoknak és utána a többieknek.
- Felhívom őket.
Kate nővér tárcsázott majd a négy lányt kérte a szobájába. Utána Remington tiszteletest hívta fel, hogy azonnal fáradjon be a Rendhez, mert létfontosságú dolog történt. Míg a lányokra vártunk felvettem az egyenruhát. Megnéztem magamat a tükörben és meglepődve vettem észre, hogy legalább tíz centimétert nőttem mióta visszatértem a Földre. Halk kopogtatás törte meg a csendet. Nagy levegőt vettem és felkészültem a találkozásra.
- Sazabd! – szólt ki Kate nővér.
Nyílt az ajtó és a négy lány belépett.
- Hívatott? – hallottam meg Azmaria hangját.
- Igen. Először nektek szeretném elmondani a változásokat.
- Változásokat?
- Igen – válaszoltam én a nővér helyett és lassan megfordultam.
A lányok felsíkitottak. Hitetlenkedve néztek rám és már mindanégyen a sírás határán álltak.
- Rosette? Tényleg te vagy? – lépett közelebb Azmaria sírva.
- Igen, visszatértem – mondtam és elmosolyodtam.
Claire elájult, a lányok úgy tartották meg hátul. Azmaria közelebb lépett. Először a kezemet érintett meg, majd szorosan átölelt. Hangos zokogásban tört ki.
- Rosette! Annyira hiányoztál! – sírta.
- Ti is nekem.
Miután Claire visszanyerte az eszméletét a lányok átöleltek, együtt öten sírtunk egymás vállán. Kate nővér boldogan figyelt minket. Leültünk és mindent elmagyaráztam a lányoknak.
- Rosette, megengeded, hogy veled tartsak a küldetésed során? – kérdezte Azmaria.
- Persze.
Mind a négyen sokat változtak. Megnőttek és lelkileg is megerősödtek.
Néhány órával később Remington tiszteletes is megérkezett, aki ugyan úgy, mint a lányok nem hitt a szemének, mikor meglátott. Neki is részletesen elmagyaráztam mindent.
- Joshua, hogy van?
- Jól. Hiányzol neki Rosette. Történetet ír rólad és Chrnoról. S ő hol van?
Csendben megingattam a fejemet, mire a lányok halk sírásba kezdtek.
- Szeretném majd meglátogatni Joshuát.
- Ez csak természetes. Bár úgy döntöttem, hogy visszajövök a Magdaléna Rendhez és magammal hozom Joshuát is.
- Komolyan tiszteletes? – kérdezte Kate nővér meglepődve.
- Igen. Rosettenek és a Rendnek nagy szüksége lesz rám az Aion elleni csatában.
Kint harangoztak. Este hat óra volt. Elérkezett a vacsora ideje.
- Szerintem vonuljunk át az étkezőbe és Rosette, ha te is készen állsz, akkor itt az ideje, hogy az egész Rend tagjával közöljük a hírt.
- Persze.
Azmaria belém karolt és úgy vonultunk át az étkezőben. Persze azt kis időt is arra szántam, hogy végig hallgattam Azmariát, hogyan lett a Milicia tagja, hogy már ő is démonokra vadászik és a többiekkel együtt harcol. Az ajtóban megálltam, míg a többiek bevonultak az ebédlőbe.
- Nővéreim és testvéreim. Bejelenteni valóm van – hangzott fel Kate nővér hangja. – Először is, újból körünkben köszönthetjük Remington tiszteletest.
Hangos tapsolás követte a bejelentést. Mikor elhalkult a helység, újból megszólalt a nővér.
- A másodszor is szeretnék egy rég látott barátot újra köszönteni a Magdaléna Rend családjában. Kérem Önöket, hogy ne ijedjenek meg. Később mindent megmagyarázok. Újra köszöntöm körünkben Rosette Christophert!
Beléptem az ajtón, mire mélységes csend támadt a helységben. Sokan hitetlenkedve, ledöbbenve néztek rám. Felsétáltam az emelvényre, hogy mindenki jobban lásson.
- Jó estét mindenkinek! – köszöntem.
- Ez lehetetlen – suttogták.
- Ha megengedik, kérem, elmagyaráznám, hogy lehet, hogy újból itt vagyok a Földön.
S újból elmeséltem a történetet. Sokan közelebb léptek hozzám és megérintettek, nem-e valami boszorkányság a dolog. Miután mindenki meggyőződött róla, hogy hús-vér ember vagyok, leültünk vacsorázni. Boldogan fecsegtünk az elmúlt két évről. A vacsora után Azmaria bevezetett egy szobába és magamra hagyott néhány tiszta ruhával együtt. Fürdés után bebújtam az ágyba és elmerültem a gondolataimban. Visszakaptam a régi barátaimat és életemet, de akkos is valaki még hiányzik az életemből.
”Chrno” „Chrno”
”- Vajon mi lehet vele?”
Halk sírás tört ki belőlem, ahogy felrémletttek előttem az együtt töltött közös percek. Sokáig zokogtam, míg álomba nem sírtam magamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése